Tanszékünk hallgatóit is díjazták az OTDK színháztudományi tagozatában

Örömmel adunk hírt róla, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójában a színháztudományi tagozat zsűrije (Jákfalvi Magdolna, Kérchy Vera, Sirató Ildikó, Szalisznyó Lilla) két, a tanszékünkön készült diákköri dolgozatot is a legjobbak között ismert el.

Mohai Aletta megosztott 3. helyezést szerzett Karagity Antal drámái és prózája című dolgozatával (témavezető: Dr. Jászay Tamás), míg Dudás Robert Önkeresési „kísérletek” az Életjel Kísérleti Színpadán (1968-1972) című dolgozatát (témavezető: Dr. Hózsa Éva, Dr. Jászay Tamás) különdíjjal ismerték el.

A két díjazott alkotás rezüméje:

Karagity Antal drámái és prózája 

Dolgozatom Karagity Antal (Antun Karagić, 1913-1966) magyarországi bunyevác író drámáival és prózájával foglalkozik. Mivel a bunyevácok identitásában zavart okoz eredetük bizonyosságának hiánya, történelmi összefoglalóban ismertetem az eddig kialakult elméleteket. Külön kitérek az ún. „elnemzetleniesítés” időszakára, amikor a kisebbségek identitásának elmagyarosítása volt a cél, hiszen ennek az identitásromboló tevékenységnek a visszaszorítása céljából kezdett bele Karagity Antal a népnevelői munkájába. A dolgozat külön kitér azokra a magyarországi bunyevác irodalmi tevékenységekre, amelyek az író munkásságának megkezdése előtt, illetve azzal párhuzamosan folytak, majd kiemel pár részletet az életéből, melyek szükségesek a művek életrajzi vonatkozásainak felismeréséhez.

Karagity Antal drámái és prózája két fő vonal mentén elindulva rendszerezhetőek. Identitásnevelő írásai arra buzdítják népét, hogy bunyevácságukat vállalva, hagyományaikat megtartva éljék életüket az elnyomó rendszer fenyegetéseinek ellenére is, míg néprajzi művei a bunyevác falvak jellegzetes karaktereit, az akkori élet lenyomatát őrzik. Az identitásnevelő és néprajzi alkotások további alcsoportokra bonthatóak: Karagity Antal az identitáserősítés programját két színtéren, a hétköznapi életen és a politikán keresztül képzeli el, míg néprajzi jellegű írásai a házasságot tematizálják és általános erkölcsi kérdéseket tesznek fel. Mindemellett az életmű egészére jellemző a szegények és gazdagok közötti ellentét problémájának fejtegetése. A dolgozat egyik fő kérdése, hogy népszínműnek tekinthető-e a Karagity-drámák. A népszínmű történetének utánajárva és definitív jegyeit használva összehasonlítom a műfaj jellemzőit a bunyevác író drámáival, rámutatva a hasonlóságokra és a különbségekre, amik a népszínmű fogalmának tartalmát kiszélesítik.

Karagity Antal életműve bár nem tartalmaz magas irodalmi értékű műveket, munkássága mégis fontos a (relatíve) kevés irodalommal rendelkező bunyevácok számára. A dolgozat célja, hogy az író prózájának és drámáinak feldolgozatlanságából fakadó űrt pótolja, a téma feltérképezése révén bekapcsolja a magyarországi kisebbségek irodalmi diskurzusába.

Önkeresési „kísérletek” az Életjel Kísérleti Színpadán (1968-1972) 

A dolgozat a szabadkai Életjel Kísérleti Színpadának történeti jelentőségével foglalkozik, amelyről korábban nem alakult ki egységes recepció, így a kutatás egyik célja ennek megalapozása volt. A színháztörténeti vizsgálat során néhány fogalom megközelítésére, valamint az alakulással és bukással kapcsolatos diszkurzív kérdések feltevésére kerül sor. A dolgozat folyamán több fontos dráma- és kultúrtörténeti tényező derül ki.

A Színpadot a szerző a Népszínház fiatal tagjainak önkéntes, intézményen kívüli csoportosulásaként vizsgálja. Az adatok összegyűjtéséhez nagyban hozzájárult a Németországban élő Árok Ferenc színművész visszaemlékezése. Az előadások rekonstruálása a kritikákra és az emlékezetre támaszkodik. A dolgozat végeredménye egy átfogóbb kutatás után színház-, dráma- és kultúrtörténeti jelentőséggel bírhat, amely eredményeit a későbbi munkák is felhasználhatják.

Gratulálunk minden díjazottnak és a témavezetőiknek!