Örömmel adunk hírt róla, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencia idén Szegeden megrendezett Humán Tudományi Szekciójában szép eredményt értek el hallgatóink. Az SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéket idén hét hallgató képviselte munkájával, különféle tagozatokban.
Pamlényi Laura 3. éves magyartanár – dráma- és színházismeret osztatlan tanárszakos hallgató Benned a létra? A társadalmi mobilitás színpadi reprezentációja a Független Színház Magyarország Apák és fiaik című előadássorozatában című dolgozatával, melynek témavezetője Dr. Jászay Tamás volt, első helyezést ért el a Színháztudomány tagozat versenyén.
Nikolics Patrik 5. éves magyartanár – dráma- és színházismeret osztatlan tanárszakos hallgató „A szép asszony, mög az bor” Gárdonyi Géza A bor című színművének ősbemutatója és kiadástörténete című dolgozatával, melynek témavezetője Dr. Szalisznyó Lilla volt, megosztott harmadik helyezést ért el a Színháztudomány tagozat versenyén.
Marics Dominika Viktória 2. éves magyar nyelv és irodalom mesterszakos hallgató Képekről szavakkal – A képkönyvek világa című dolgozatával, melynek témavezetője Dr. Tóth Ákos volt, különdíjban részesült az Irodalomelmélet tagozat versenyén.
Pamlényi Laura dolgozatának rezüméje: Dolgozatomban a Független Színház Magyarország Apák és fiaik előadássorozatát (Békamesék, Rothadó madarak, Országépítők) vizsgálom a társadalmi mobilitás és mobilitási „költségek” ábrázolásának szempontjából. Kitérek arra is, hogy az Apák és fiaik trilógia roma (ön)reprezentációja miben egyedülálló az elmúlt évek más, roma szereplőket szerepeltető vagy roma reprezentációs előadásokhoz képest. Dolgozatomban foglalkozom a társadalmi mobilitás olyan, általános „tüneteivel” vagy „költségeivel”, amik tetten érhetők az előadásokban, ilyen például a bourdieu-i hasadt habitus, a generációs szakadékok képződése, a párválasztás hatása a társadalmi mobilitásra, de azzal is, hogy az előadásokban az oktatás és a munka társadalmi mobilitást elősegítő tényezőkként jelennek-e meg vagy sem.
Nikolics Patrik dolgozatának rezüméje: Gárdonyi Géza irodalmi sikere elsősorban epikájában bontakozott ki, holott a 20. század elején a Nemzeti Színház egyik legsikeresebb drámaírója is volt, formabontó ötleteinek és témaválasztásainak köszönhetően. Ennek okán dolgozatom célja A bor című drámája ősbemutatójának életre keltése, valamint kiadás- és előadástörténetének bemutatása. Az 1901. március 29 én bemutatott darab a Nemzeti Színházban hatalmas sikert aratott, évtizedekig műsoron tartották, utolsó előadása 1937. november 29-én volt. A dráma az író azonos címet viselő novellájának a színpadi adaptációja, így lényegi elemzési szempontja a dolgozatomnak az, hogy Gárdonyi miként alakította át epikus művét drámává, hogyan értelmezte újra novellája cselekményét, szereplőit és helyszíneit. Különösen érdekes, hogy valamennyi szereplőjét dél- alföldi dialektusban beszélteti, megtörve azt a magyar drámatörténeti hagyományt, amelyben csak egyes karakterek, epizódfigurák beszéltek valamely nyelvjárásban, s ők is csak azért, hogy színesebbé, egyedivé váljanak. Egy fejezetben a dráma kiadásainak összehasonlításaival foglalkozom, ugyanis a második és harmadik kiadás nem az első utánnyomása volt. Ebben a színházközeli elemzésben ennek azért lehet jelentősége, mert Gárdonyi nyomon követte a dráma előadásait, és benyomásait a soron következő kiadásokba rendezői intelemként beépítette. A szereplők jelmezeinek és az előadás díszleteinek bemutatásához feltártam az ősbemutató kapcsán a Nemzeti Színház iratanyagában fennmaradt kéziratos jelmez-és díszletjegyzéket, illetve a szereplőkről készült jelmezes fényképeket. Végezetül a darab kritikai fogadtatását tekintem át
Marics Dominika Viktória dolgozatának rezüméje: A képkönyvek, vagyis a szöveges narratívát mellőző képeskönyvek egyre több teret hódítanak hazánkban is. A képi történetmondásban ragadható meg a könyvtípus újdonsága, amely talán éppen annyira befolyásoló tényező az itthoni kiadásában, mint amennyi népszerűséget mutat külföldön. Dolgozatom elsősorban a műfaj jellemzőit veszi sorra, amelyhez segítségül más, a vizuális és verbális médiumot felhasználó műfajokat is bemutatok. A képsorok értelmezésére a verbalizáció nyújthat támogatást, így a képek értelmezése nem csak egyesével történik, hanem az őket összetartó kontextus kialakítására is lehetősége nyílik a befogadónak. A képkönyveknek lehetnek szöveg nélküli és majdnem szöveg nélküli változataik, azonban ezen elnevezések nem adnak teljes lehatároltságot a műfaj kereteinek. Az előbbiek pontosítására két típust állít szembe a dolgozatom: prototipikus és nem prototipikus képkönyvek. De vajon honnantól nevezhető egy könyv képkönyvnek? Ennek meghatározása két feltétel mentén lehetséges: a kép-szöveg aránya, valamint a megjelenő szöveg funkciója. A kettő figyelembevétele képes meghatározni a képkönyvek olyan változatait is, amelyek nem könnyen azonosíthatók. Kutatásom célja a könyvtípus elhatárolása, a műfaj pontosabb körvonalazásása. Ahhoz, hogy az értelmező oda tudjon fordulni a képkönyvekhez más olvasási stratégia szükséges, mint amit a képszöveg kapcsolatot mutató könyvek esetében már ismerünk. Itt a befogadó háttérismeretére és önálló értelmezésére van szükség, amely által saját párbeszédet alakíthat ki a könyvvel.
Gratulálunk az országos megmérettetésen részt vevő minden hallgatónak, a díjazottaknak és témavezetőiknek!