2025-ben a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara rendezi az OTDK Humán Szekció, így az Összehasonlító Irodalomtudományi tagozat versenyét is. Ennek előkészületeként az idén két alkalommal rendezünk komparatisztikai háziversenyt: egyet tavasszal, egyet ősszel.
Az „5-letek” című tavaszi fordulót 2024. május 3-án (pénteken) 9 órától 13 óráig tartjuk a Vajda György Mihály-teremben.
Idén rekordszámú – 11 – jelentkező mutatja be kutatási- és tématervét. Az előadásokat 4 szekcióba – Színháztudomány, Kultúratudomány, Intermediális tanulmányok, Összehasonlító irodalomtudomány – osztva, egymás után hallgathatja meg a közönség. Az egyes szekciók végén lesz lehetőség hozzászólásokra, értékelésre, javaslatok megfogalmazására.
Részletes program:
Színháztudomány, színháztörténet
9.00 – 9.15
Bálint Zsófia (Magyar-dráma és színházismeret osztatlan tanár szak, 5. évfolyam)
Halálábrázolás a kortárs magyar bábszínházban
Ahogy a gyerekirodalom az utóbbi néhány évtizedben egyre direktebb módon tárgyalja a gyerekeket és kamaszokat foglalkoztató problémákat, azzal párhuzamosan – a gyerekirodalom és a színház egymásra hatásának köszönhetően – a kortárs gyerekszínház is beemel olyan meséket és drámákat, amelyek középpontjában egy-egy trauma feldolgozása áll. Különösen igaz ez a kijelentés a bábszínházra, mivel a báb az összes színházi forma közül talán a legalkalmasabb arra, hogy a báb metaforáin és absztrakcióján keresztül dolgozzon fel olyan témákat, amelynek mélyebb megértéséhez egyfajta eltávolodás szükséges.
Előadásom célja olyan bábszínházi előadásoknak az elemzése, amelyek a gyerekeket és kamaszokat érintő tabutémák közül talán a legnehezebben megragadhatót és feldolgozhatót, a halált tárgyalják. Az általam elemzett előadások a kortárs gyerekirodalom és a színház kooperációjának példái, kortárs mesék vagy regények adaptációi, amelyek a bábszínház eszközein és szimbólumrendszerén keresztül a halál különböző megközelítési/feldolgozó lehetőségeit mutatják meg. Előadásomban a következő kérdéseket igyekszem megválaszolni: Hogyan lehet beszélni a halálról a gyerek-, kiskamasz- és kamasz közönségnek? Milyen megközelítési módokat alkalmaznak a választott előadások? Hogyan használják az előadások a báb absztrakt létét és a bábszínház különböző jelentésrétegeit? Kimutathatóak-e hasonlóságok, mintázatok az előadások halálábrázolásaiban?
9.15 – 9.30
Pamlényi Laura (Magyar és drámatudomány, osztatlan képzés, 2. évfolyam)
Helyhatározás – A magyar vidék színpadi reprezentációja (Kutyaportéka; A te országod)
Előadásom alapjául Gábor Sára Kutyaportéka című drámája, és az ebből készült, Barcsai Bálint által rendezett előadás, illetve Keresztury Tibor Tar Sándor novellái nyomán írt, Horváth Csaba által színpadra alkalmazott A te országod című előadás szolgál. Kutatásomban a különböző térbeli metaforák, és az ezekhez kapcsolható asszociatív többletjelentések segítségével elemzem a két darabot a készítés metódusától a színrevitelig. Megvizsgálom, hogy hogyan reprezentálódik a fent-lent ellentétpár a térben és a szellemi síkon is egyaránt egy olyan helyen, ahová az Isten sem lát el, ahol a „lent” fokozható és a „fent” is csak lecsúszáshoz vezet, hiszen „szárnyak nélkül fel nem ér” senki. Kitérek még arra is, hogy a két előadás hogyan ábrázolja a cigány-magyar együttélési nehézségeket, hogyan problematizálja a reményvesztett emberek viszonyát a különböző tudatmódosító szerekhez, és hogy a munka önmagában tényleg kitörési lehetőség-e?
9.30 – 9.45
Szabó Réka Dorottya (Magyar BA 3. évfolyam)
Esterházy Péter drámáinak színházi recepciója
Esterházy Péter a Nemzeti Színház felkérésére 2010-ben írta meg Én vagyok a Te című drámáját – a szöveg alapján Gothár Péter rendezett előadást egy évvel később. A feldolgozás 2013-ban került le a színház repertoárjáról, és azóta sem készült más adaptáció. Az Esterházy-szöveg monodrámára emlékeztető narrációs szerkezete, a színház szemiotikai funkcióinak folyamatos játéka, az állandó önreflexivitás és a klasszikusnak semmiképp sem nevezhető beszédaktusok determinálják a színpadi adaptáció jellegét. Előadásomban a Gothár-rendezés Philther-elemzését ismertetem. Az előadásfelvétel és a kritikai visszajelzések alapján hat szempont (az előadás színházkulturális kontextusa, dramatikus szöveg, rendezés, színészi játék, színházi látvány és hangzás, az előadás hatástörténete) mentén analizálom és rekonstruálom a produkciót. A prezentált kutatás elsődleges célja, hogy rávilágítson az előadás színháztörténeti jelentőségére.
Előadásomban annak a hosszútávú kutatásnak a részeredményeit ismertetem, amely – ahogyan azt a cím is tükrözi – Esterházy Péter teljes drámairodalmának színházi recepciótörténetét vizsgálja. Munkám célja, hogy a drámaszövegek és azok színpadi feldolgozásainak elemzésével körvonalazódjon és magyarázatot nyerjen az Esterházy-drámák és a magyar színházi hagyomány viszonya.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-1-SZTE-43 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
9.45 – 10.00 Vita, hozzászólások
Kultúratudomány, kultúraelméletek
10.00 – 10.15
Batancs Bende (Magyar és drámatudomány, osztatlan képzés)
Egy szubkultúra színezete: a skinhead újraolvasása
Dolgozatom központi témája a szubkultúra újraolvasata, egy bizonyos szubkultúra -a skinhead. A jelen kor megértése szempontjából kiemelt fontosságú a múlt értelmezése, értékelése. A dolgozatban tárgyalt szubkultúra a huszadik századi angol történelemből ered, majd megjelenik Magyarországon a rendszerváltás előtti utolsó évtizedben, mégis a jelen kor kulturális környezetében teljesíti be a maga különös “kulturális kisajátítását”.
Hogy miért a skinhead? Mit értek újraolvasás alatt? Nos, a skinhead szubkultúra a jelen kor Magyarországon egy roppant megosztó fogalom, egy mindenképp élő, lélegző szubkultúra a “föld alatt”. Azonban az, hogy a köznyelvben rendkívül negatív konnotációval bír, hemzseg az előítéletektől, így remek lehetőséget kínál a kutatásra. Egy megosztott, átpolarizált, legtöbbször félreértett radikális ifjúsági szubkultúra, éppen ezért szeretném feldolgozni a magyar skinhead történetet, összevetni a jelenség körül kialakult különféle narratívákat a tengeren innen és tengeren túl, így egy új olvasattal gazdagítani a meglévő ismereteket.
Dolgozatomban a szakirodalom feldolgozása mellett hangsúlyos szerepet kap két film is, mely reprezentálja az angol, illetve a magyar skinhead szubkultúrát. Célom, hogy ezeket a szakirodalommal összeolvasva mélyreható elemzések nyomán konzekvenciákat vonjak le, segítsem a skinhedek kulturális szerepének, szereplakulásának értelmezését, rámutatva az elmúlt 40 év legnagyobb félreértéseire, félreismeréseire.
Hogyan lett egy kezdetben inkluzív, a multikulturalizmus mellett elkötelezett, mégis apolitikus ifjúsági szubkultúrából egy mélyen átpolitizált, a fehér felsőbbrendűséget büszkén hirdető, exkluzív paramilitáris szekta?
10.15 – 10.30
Fábián Fanni Vanda (Szabad bölcsész, 2. évfolyam)
Gyöngy férgek (Munkacím)
A dolgozatomban azt szeretném megvizsgálni, hogy milyen módon reprezentálódik a kultúránkban a női test, mint az abjekt terror megtestesítője azáltal, hogy szubjektumainak testét plasztik metaforákkal és baba hasonlatokkal itatja át. Többek között Sylvia Plath (1932-1963) Az üvegbúra (1963) című önéletrajzi ihletésű regényét, naplóját és bizonyos verseit vetném össze Greta Gerwig (1983) Barbie (2023) filmjével, illetve az első magyar szépségverseny körülményeivel, Pauer Gyula (1941-2012) Szépségakció (1985) szoborsorozatával és művészeti reflexióival különös fókusszal Dér András (1954) és Hartai László (1954) Szépleányok (1985) című dokumentumfilmjére és Eperjesi Ágnes Érezze megtiszteltetésnek (2018) performanszára. Célom, hogy megvizsgáljam a baba esztétika erőszakos mivoltát, a szépség mítosz terrorát és nem utolsó sorban az ebből kialakuló női halál obszessziót, kiüresedést és elidegenedést. A felsorolt műveket elsősorban feminista testelméleti írások mentén szeretném megvizsgálni különös hangsúlyt fektetve az abjekció és az undor fogalmára, Julia Kristeva (1941) munkásságára, Judith Butler (1956) teoretikájára és Linda Williams (1946) Film Bodies: Gender, Genre, and Excess (1991) című esszéjére.
10.30 – 10.45
Joó Rebeka Zoé (Magyar MA, Összehasonlító irodalom- és kultúratudományi specializáció, 1. évfolyam)
A vadontól a kennelig
A vadonból a kennelbe vezető út hosszú volt, a végére mégis a farkasból az „ember legjobb barátja” vált. A kérdés, ami foglalkoztat, hogyan vált a farkas a szabadság és az erő szimbólumává, míg a kutya miként alantasult le a nyelvhasználatban és az irodalmi megítélésben egyaránt. Dolgozatomban a farkas és a kutya kultúrában való megjelenésének változatait igyekszem vizsgálni irodalmi alkotásokban, filmekben, dalszövegekben és a social mediában. Mind a farkas, mind a kutya igen termékeny motívum a mai napig, és igen sokféleképpen jelenik meg az alkotásokban. A két állat kulturális megítélését tervezem vizsgálni a mitologikus hagyománytól a mainstream szimbólumrendszerig.
Bár dolgozatom fókuszában irodalmi művek és filmek elemzése által kisérelem meg a két állat megjelenésének vizsgálatát, ökokritikai és szociológiai megközelítésben is igyekszem szemléltetni a két motívum változatait. Az állatok irodalmi megjelenése és a természethez való hozzáállás változása ugyancsak fontos szerepet tölt be az elemzésem menetében, valamint az ember természetképének és idegenségének problémája is.
10.45 – 11.00 Vita, hozzászólások
Intermedialitás, kép és szöveg utalások
11.00 – 11.15
Kővári Júnó (Magyar BA, Filozófia specializáció, 2. évfolyam)
„CSAK ÜRÜGY volt a festmény.”
A Táj, nővel kötet festő-versei Gyurkovics Tibor életművében és az ekphrasis irodalomban
Kutatásom Gyurkovics Tibor 1990-es Táj, nővel című festő-vers kötetével foglalkozik. A kötet koncepciója újdonság az életmű szemléletében, hiszen a szerző már az 1961-es Grafitban is publikál ilyen témájú verseket, ahogy később több lírai kötetében is, de még nem használ illusztrációkat. Ez a Táj, nővel fontos újítása, ami az addigi festőkkel kapcsolatos verseiből építkező lírai-képzőművészeti intermediális kötet. Életműbe ágyazottságát mutatja az is, hogy a későbbi Extázis-ok „előképének” is tekinthető, amik szintén teljes ekhprasis kötetek, viszont az egyes versek egy-egy konkrét képhez vannak társítva, ami a Táj, nővel-t még nem jellemzi.
Gyurkovics lírai munkáinak ismeretében, amiben az ekphrasisok már kezdettől fogva jelen vannak, fontosnak tartom a téma és a kötet életműben való elhelyezését, filológiai kérdések felvetését. Recepciótörténeti kutatását pedig azért, mert bár a szerző költőként kezdi pályáját, és ez végig is követi munkásságát, drámaírói érdemei mellett költészetének nincs nagy visszhangja a kritikában, ennek indoka azonban nem egyértelmű.
Innen kiindulva szeretnék jobban belemenni a kötet intermediális koncepciójába, felépítésébe, a ciklusok elrendezettségébe, a versek újratematizálásába. Megvizsgálni a Táj, nővel művészettöréneti felhozatalát, vonatkozásait általánosságban és konkrét szövegeken is, annak tekintetében, hogy Gyurkovics Tibor ezeket többször nem egy képről írja, inkább egy-egy festő életművére, pályájára, és a festészet pszichikai mozgatórugóira helyeződik bennük a hangsúly. A kutatás központi kérdése mégis Gyurkovics Tibor által „festő-versek”-nek titulált szövegek mibenléte, elhelyezkedése a kortárs irodalomban, kötődésük és eltérésük a lírai ekphrasis hagyománytól, és a kötetben felsorakoztatott festők konvencionális képzőművészeti értelmezéseitől.
11.15 – 11.30
Marics Dominika (Magyar MA, Összehasonlító irodalom- és kultúratudomány specializáció, 1. évfolyam)
Kép és szó között: szavak a képtengerben
Kutatásom középpontjában a képkönyvek állnak. Az előadásom a képkönyvek meghatározására tesz kísérletet, különböző irányokból megközelítve, így a műfaj széleskörű bemutatása a célom.
A képkönyv, vagy silent book egyre több magyar szerzőt és kiadót szólít meg, a 2017-es Silent Book Contest-en elért magyar sikereknek köszönhetően. A műfaj újdonsága a képi közlésben érhető tetten, ezzel sokasítva az értelmezéseinek lehetőségeit. Vizsgálati szempontként a képzőművészeti befogadás merül fel, mint befogadási stratégia. A könyvben való tájékozódás egyik fontos eleme a verbális hiány, amely feloldását a képek és a befogadó között kialakult interakció segítheti. A kép és szó közötti viszonyokban a hierarchikusság jelenik meg, illetve a képekhez kapcsolt nyelvi modellekhez való visszatérés is felbukkan a vizualitás értelmezésekor. Mindezt felhasználva, az irodalomban megjelenő, kép és szó kettősségét magukban hordozó műfajok szintén összevethetők a képkönyv műfajával: az ekphrasziszokban a verbális és vizuális hierarchiája, az illusztrációkban a kettő egymást támogatva, illetve a képregényekben a szoros összekapcsolódásuk jelenik meg. Olga Tokarczuk és Joanna Concejo közös könyve, Az elveszett lélek a képkönyv műfajába sorolható, hiszen a könyvnek csupán egyetlen oldala él a verbális elemekkel.
Kutatásomban a képkönyvek értelmezésének nehézségeire és sokféleségére szeretnék rámutatni, amely abból fakad, hogy a képeskönyvek ezen altípusáról sok esetben csupán a cím ad bármilyen verbális információt. A könyvet értelmező befogadónak pedig nézővé kell válnia az „olvasás” során.
11.30 – 11.45
Mészáros Viktória (Magyar MA, Összehasonlító irodalom- és kultúratudomány specializáció, 1. évfolyam)
„Világok közötti költemény” az iker-téma tükrében
Rilke Mária élete című ciklusáról
Prezentációmban annak az esszészerű kritikának a tanulságait, észrevételeit szeretném összefoglalni, amit Suhai Pál A Mária-kör című kötetéről (legújabb, teljes fordítást tartalmazó monografikus mű) írtam. Richard Exnertől való a címbeli idézet, aki 1999-ben megjelent monográfiájával úttörőnek számított, mert a rilkei életműben újrapozicionálta a Mária életét. Előadásomban szólnék a versciklus recepciójáról általánosságban, továbbá a Rilke-féle vers(szemlélet) felől. A fordítások összehasonlításával egyelőre nem foglalkoztam, de tervezem, azért, hogy állást foglaljak ebben a kérdésben – az iker-téma alá beleértem a fordítással és figuratípussal kapcsolatos vizsgálódásokat. A teológiával és a (képző)művészettel szembeni sajátos attitűdre is szeretnék reflektálni a Mária életéhez kötődően, amit majd a későbbiekben szeretnék elmélyíteni. Robert Musil Rilkét az egyik legvallásosabb költőnek tartotta, aki mégsem számított hagyományos értelemben vallásosnak. (Kassner: Rilke emlékezte és Tandori: Rilke és angyalai – ezekkel a szövegekkel foglalkoznék.) A vizuális művészetekből származó forrásról, a viszonyulás módjáról is szeretnék beszélni – ehhez Rilke leveleit és Firenzei naplóját szeretném olvasni. A Malte Laurids Brigge feljegyzései című prózai művét is szeretném beemelni, egyelőre párhuzamként, később kidolgoznám a vélt kapcsolódásokat a két mű között. Szakdolgozatom témája utóbbi alkotás volt, ezért hoznám be ezt a perspektívát a Mária élete kapcsán. Érdekesnek tartom, ahogyan Suhai egy sajátos angyal-figuraként is láttatja Máriát, aki „Ég és Föld asszonya” (Exner alapján) – kérdés, hogy mennyiben marad meg esszenciálisan Szűz Mária alakja, az ő középpontba kerülése közelíti-e őt Lilith-hez (vagy más archetípusokhoz). Ladik Katalin Béranya versek című könyve merült fel összehasonlításként.
11.45 – 12.00 Vita, hozzászólások
Irodalomtudomány, irodalomtörténet
12.00 – 12.15
Pivarcsi Zoltán (Magyar-történelem osztatlan tanári, 2.évfolyam)
Dolgozatomat Szilágyi Géza Tristia című kötetéről szeretném írni. Az 1896-ban kiadott kötettel szinte senki nem foglalkozott érdemben, de Szilágyiról mégis azt írta Kosztolányi Dezső, hogy Ő az új magyar líra őse volt. Miért írhatta ezt Kosztolányi a költőről és a kötetről, amit megjelenése után nem sokkal betiltottak és szerzőjét elítélték? Szeretném megvizsgálni, hogy miben hozott újat Szilágyi, miért nevezte őt Silberstein Ödön Adolf az első magyar dekadensnek. Tényleg dekadens-e Szilágyi, vagy csak valami elfajzott irányt képviselt, ahogy a korabeli sajtó írja?
Szilágyi versei igen szabadosak és több helyen is szexuálisan túlfűtöttek voltak, az erotika olyan módon jelenik meg, mint más századvégi kötetben egyáltalán nem. Nietzsche filozófiája is megjelenik a verseiben, illetve a korszak nagy szellemi újdonsága, Freud pszichoanalízise is.
Szilágyi Géza Tristia kötetét nem kutatták igazán, pedig jelentősége bizonyosan nagyobb, mint amit eddig gondoltak róla. Dolgozatom célja ezt bemutatni, illetve azt, hogy a nagy francia költők miképp hathattak rá, illetve ő hogyan hathatott a modern magyar lírára.
12.15 – 12.30
Szalai Andrea (Magyar MA, Összehasonlító Irodalom- és kultúratudomány specializáció, 1. évfolyam)
Az emlék(ezet) terei –
délszláv térmítoszok bemutatása Velikić Az északi fal című regényének példáján keresztül
A dolgozat Az északi fal című regény, valamint általában a Velikic-próza (tér)szerkezeti „helyének” beazonosítását vizsgálja a posztmonarchikus–posztjugoszláv identitás-, kultúr- és társadalomtörténet kontextusában. A már-már egzotikus, a maga nemében mindenképp egyedülálló balkáni térség számtalan impériumváltáson esett át, melynek nyomait transzgenerációs örökségként az egyén és a társadalom egyaránt magán viseli. A tér, mint az emlék/emlékezet/emlékezés tere – a közvetítő szerep mellett – új dimenzióként köti össze az idővetületeket, melynek váltakozásai (és változásai) által számtalan rétegződött közlés- és tudattartomány figyelhető meg. Ez a hálózatos, mondhatni szisztematikus rétegződés tartalom és forma esetében egyaránt megfigyelhető, akár a konglomerátumok szétesése és a regényszerkezet fragmentáltságának viszonyán keresztül is.
A vizsgálódás középpontjában tehát a regény térfilozófiája áll, mely bizonyos pontjain akár prototípusként is szolgálhat a délszláv emlékezeti formák vizsgálatában. Ahhoz, hogy ez az állítás igazolható legyen, mindenképp szükséges néhány, a térség „szülte” további szöveg beemelése.
12.30-12.45 Hozzászólás, vita
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! További információk az esemény Facebook-oldalán találhatók.